A Déli pályaudvarral kapcsolatos lehetőségek és kihívások áttekintésére első alkalommal ez év májusában szervezett szakmai konferenciát a Hegyvidéki Önkormányzat, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, valamint a Magyar Urbanisztikai Társaság. A tavaszi beszélgetés után a közlekedési szakértők és döntéshozók most újból találkoztak, hogy az érdeklődők előtt, a Hegyvidéki Kulturális Szalonban tovább folytassák az eszmecserét a területet érintő fejlesztési elképzelésekről.

„Legutóbb arról kaptunk szemléletes képet, mennyire értékes és fontos a budai Vár méretét megközelítő barnaövezeti zóna az I. és a XII. kerület határán” – foglalta össze a korábbi találkozón szerzett tapasztalatait Pokorni Zoltán polgármester. Mint mondta, sok mindennek lehet helye a Déli pályaudvaron, ha a feleslegessé váló vasúti funkciók eltűnésével területek szabadulnak fel, vagy a vasúti területeket felülépítik. Egy „monokultúrás”, azaz egyetlen funkcióra koncentráló fejlesztést azonban – például kizárólag lakások, irodák, üzletek, vagy sportlétesítmények megvalósítását – nem tartana szerencsésnek, sokkal inkább a funkciók szerves egymásra épülését gondolja a város fejlődése szempontjából előnyösnek.

Fürjes Balázs, a MiniszterelnökségBudapestért és a fővárosi agglomerációért felelős államtitkára szerint számos problémát megoldana az először 1937-ben felvetett, és ma is nagyon aktuális terv, ami alagúttal kötné össze a Déli és a Nyugati pályaudvart. Kiemelte, hogy a földalatti fejlesztéssel bővíteni lehetne az ország nyugati és keleti fele közti vasúti közlekedés meglehetősen szűkös kapacitásait, jelenleg ugyanis csak a Déli összekötő vasúti híd biztosít tényleges átjárhatóságot a Dunán. További előnyt jelentene, hogy a hálózat átalakításával a Déli és a Nyugati pályaudvar jelentős része fejlesztési területté válhatna. „Az alagút európai, nemzeti, agglomerációs és budapesti problémákra is választ adna, szemben azzal, mintha csak a pályaudvarok vágányait fednénk le” – jelentette ki az államtitkár.

Vitézy Dávid, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója, a Budapesti Közlekedési Központ korábbi vezetője történelmi jelentőségűnek nevezte, hogy a két fejpályaudvar összekötésének terve napirendre került.  Elmondta, hogy a vasút egyre fontosabb szerepet tölt be az agglomeráció közlekedésében, ugyanakkor Budapesten belül, a szükséges városi kapcsolatok hiánya miatt nincsen kihasználva a meglévő hálózat.

A főigazgató meggyőződése, hogy túl kell lépni a fejpályaudvarokon, amik amúgy is rendkívül elhanyagoltak: a Déli egy „tájseb” Buda központjában, méltatlan a környezetéhez, míg a Nyugati kapacitáshiánnyal küzd, az elavult infrastruktúrája miatt a felújított vonalakról sem tud több vonatot fogadni. Úgy véli, hogy az alagút megépítésével „metróerejű” közlekedési eszközzé válna Budapesten a vasút, akárcsak Münchenben, Berlinben, Milánóban, Londonban, Madridban vagy Barcelonában.

„Akkor jó az alagút, ha azzal nem más, szükséges fejlesztésektől vonjuk el a pénzt” – reagált az elképzelésekre Pokorni Zoltán, aki úgy tudja, nagyságrendileg 300 milliárd forintra tehető a vasúti nagyberuházás költsége. Vitézy Dávid válaszából kiderült, hogy ehhez a beruházáshoz közvetlen EU-s forrásokat is le lehetne hívni, így nem hazai, hanem más európai projektekkel versenyezne a budapesti vasúti alagút terve.

Dományi Bálint, a MÁV Zrt. építészeti fejlesztési szakértője szerint az alagút – amihez többféle jó nyomvonalváltozat is készülhet – új mobilitási lehetőségeket teremtene a városon belül, illetve az agglomerációból közlekedőknek. Hozzátette, hogy a Déli pályaudvar üzemi területének jelentős része már ma is felhagyható, valamint a vonatfogadó vágányok száma csökkenthető. A polgármesterrel egyetértett abban, hogy nem lenne jó, ha egyetlen funkciót fejlesztenének felszabaduló részeken, mert így újra izolálnák a területet.

A Testnevelési Egyetem beruházási programirodájának igazgatója, Gyetvai Árpád arról beszélt a fórumon, hogy az intézményük a pályaudvar mai üzemi területén kíván közcélú sportfejlesztéseket végrehajtani. Hangsúlyozta, hogy a sportterületek nem csak egy szűk idősávban lennének kihasználva, hiszen a meglévő pályáikat is kora reggeltől késő estig veszik igénybe az egyetemisták és a sportolni vágyó hegyvidéki lakosok.