Fontos, hogy legyenek templomaink, „szent helyek, melyeket kiszakítunk a profán térből azért, hogy az imádságnak és az istentiszteletnek házai legyenek”, ugyanakkor jó, ha a közösségnek van olyan háza is, ahol „a vidám együttlét, a kultúra, a barátság” kaphat helyet. Így lehet teljes az egyházközségi élet, amelyben „a szent és a profán nem állnak szemben egymással, hanem szerves egységet alkotnak” – mondta Erdő Péter bíboros a felső-krisztinavárosi templomban bemutatott ünnepi szentmisén, abból az alkalomból, hogy felépült a plébánia új közösségi háza az 1941-ben megkezdett, de a második világháború miatt félbehagyott nagytemplom alapjain.
Az Apor Vilmos Közösségi Ház avatásán Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár arról beszélt, hogy az épület történetében benne van minden emberi gyarlóság, ugyanakkor felmutatja a háború idején templomot építő közösség erejét is. A ház története, mint fogalmazott, őrzi a kommunizmus gaztetteit, azt, hogy elvette a közösségtől épülő templomát, és őrzi a korábban itt működő éjszakai mulatóban önként vagy kényszerűségből dolgozó nők nyomorúságát, valamint az őket kihasználók bűneit is. De az épület történetében most már benne van annak a közösségnek az ereje is, amelyik birtokba veszi – tette hozzá.
„A ház eszköz, hogy közösséggé formálódjunk, összetartson bennünket. Az önkormányzat dolga is az, hogy a közösségek életét segítse” – emelte ki köszöntőjében Pokorni Zoltán polgármester, aki hangot adott annak a meggyőződésének is, hogy az új közösségi tér jól be tud majd illeszkedni a kerület kulturális életébe. A polgármester kitért rá, hogy az elhunyt Kossuth-díjas építészünk, Makovecz Imre ide tervezett nagyszabású temploma is biztosan meg fog valósulni valahol, a kormány ugyanis elkötelezett, hogy megtalálja ennek a helyét.
Györgydeák Márton plébános arról számolt be, hogy 1998-ban 240 millió forintért vásárolták vissza a közösségi házuknak helyet adó ingatlant. A korábbi épület feleslegessé vált részeiből 710 tonna törmeléket és 120 tonna vasat hordtak ki, a bontási költségek elérték a 45 millió forintot. A közösségi ház építésére 310 millió forintot fordítottak. A közel 600 millió forintból megvalósuló beruházást az egyházközség saját forrásból, a hívek adományaiból, továbbá az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, a Magyarok Nagyasszonya Társaság, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával finanszírozta.
A Müller Ferenc építészmérnök által tervezett közösségi ház két és fél év alatt készült el. Az egyszintes, több mint 500 négyzetméter alapterületű épületben három termet alakítottak ki, ahol a jövőben közösségi programokat, esküvők, keresztelők utáni összejöveteleket kívánnak tartani. A közösségi ház műszakilag kész, de a berendezése és közvetlen környezetének parkosítása még hátra van.