„Mi az a minőségi különbség, ami Hermann Róbert történetírásában több, vagy más, mint a többieknél?” – ezzel a kérdéssel vezette fel laudációját Csorba László a MOM Kulturális Központban rendezett díszpolgáravató ünnepségen. A történész úgy vélte: igazi teljesítményekre azok képesek, akikben nagyon különböző tehetségek találkoznak, és ez a Hegyvidék legújabb díszpolgára estében is elmondható.

Csorba László szerint nehéz dolog szigorúan ragaszkodni a történetírás szakmai szabályaihoz úgy, hogy eközben érzékletességre is törekszik a szerző. „Miközben Hermann Róbertnek is egy sallangmentes, egyszerű, értekező nyelv az ideálja, az általa leírt eseményekben benne van a költészet” – hangsúlyozta.

„Talán nem véletlen, hogy a képviselő-testület éppen most, az 1848-as forradalom 170. évfordulóján döntött Hermann Róbert díszpolgári címéről” – jegyezte meg a kitüntetéssel járó oklevél átadása alkalmából Pokorni Zoltán polgármester. Kitért rá, hogy máig elevenen él a nemzet emlékezetében 1848, amihez rendszeresen visszanyúlunk saját kérdéseink megvilágításához, megértéséhez. Mint mondta, Hermann Róbert különösen sokat tett azért, hogy mindannyian jobban megismerhessük ezt a történelmi kort.

A polgármester kiemelte, hogy a díszpolgári cím nem tudományos elismerés, hanem a barátoktól, szomszédoktól, utcabeliektől, a hegyvidékiektől kapott dicséretet, megbecsülést jelenti. Hozzátette, hogy nem Hermann Róbertnek van szüksége az elismerésre, hanem „nekünk van szükségünk olyan emberekre, akik összekötnek minket, akikre felnézhetünk, akik révén a kerületünk otthonná válhat”.

„Boldog embernek érzem magam. Hála a Jóistennek, nekem megadatott, hogy abból élhetek, amit szeretek” – vallotta az ünnepelt. Hermann Róbert elmondta, hogy sokat köszönhet édesanyjának, aki történelmi témájú olvasmányokkal már kisgyermekkorában felkeltette érdeklődését múltunk izgalmas korszakai iránt. Kiváló középiskolai és egyetemi tanárainak, az életében fontos szerepet betöltő munkahelyi vezetőinek, s végül, de nem utolsósorban a sok elfoglaltsággal járó tevékenységét türelemmel viselő családjának szintén kifejezte háláját.

„Ha lehetséges, akkor az ember próbálja meg az élet mulatságos, ironikus oldalát figyelemmel kísérni. A magyar múltképpel talán éppen az a baj, hogy túl kevés humorral közelítünk történelmünkhöz. Önmagában már az is optimizmusra adhat okot, hogy ezer évet kibírtunk a Kárpát-medencében” – nyilatkozta Hermann Róbert a róla szóló riportfilmben, amit a Hegyvidék Televízió jóvoltából láthatott a közönség.

A díjazott arról mesélt az összeállításban, hogy Székesfehérvárról költözött Budára: először a II. kerületbe, majd a XII. kerületi Denevér útra, végül pedig, két fiúgyermekével a Németvölgyi útra. Beszélt a díszpolgári kitüntetéséről is, ami szerinte sokkal személyesebb elismerés, mint bármelyik érdemrend. A díszpolgári cím, úgy érzi, arra utal, hogy sikerült beilleszkednie a hegyvidékiek közösségébe, és már „nemcsak lakik, hanem él is a kerületben”.