Tavaly immár tizennyolcadik alkalommal hirdette meg az Építőipari Nívódíj pályázatot az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Kuratóriuma (ÉMA) az alapítók, azaz az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) és az Építéstudományi Egyesület (ÉTE), valamint a csatlakozók, a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ), a Magyar Mérnöki Kamara Építési Tagozata (MMKÉT), a Magyar Építész Kamara (MÉK), a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség (MÉgKSZ), a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE), az MTF Közműtechnológiákért Egyesület (HSTT) és a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata nevében. Műemlék-helyreállítás, építmény rehabilitáció kategóriában a Zugligeti úti egykori lóvasút végállomás rekonstrukciója nyerte el a rangos elismerést, amelyet mostantól az épület falán elhelyezett tábla is hirdet.

A nívódíjat megörökítő tábla felavatásán Pokorni Zoltán mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy imponáló az építőipari művészeti kultúra, mely rendszeresen értékeli és felmutatja a legjobbjait. „Örömteli, hogy most a mi épületünket választották még akkor is, ha az önkormányzatnak nem volt igazán sok befolyása a munka minőségére. Illetve annyi mégis, hogy pontosan tudtuk, mit szeretnénk, igyekeztünk megteremteni a megfelelő hátteret, partnernek lenni és nem az ostor csapkodtató megrendelő szerepében tetszelegni” – emlékeztetett a polgármester, majd röviden bemutatta azt épület hányattatott történetének legfontosabb epizódjait. Elmondta, hogy miután eredeti funkciója megszűnt, a lóvasút állomása volt posta, távírda és bérház, legvégül pedig hajléktalantanya. A rendszerváltáskor az illetékes vagyonátadó bizottságtól kapta meg az önkormányzat a tulajdonjogot egyszerűen azért, mert az állam minden olyan épület esetében így járt el, ahol lakások voltak. Egy idő után a bérlők elköltöztek, az ingatlan állapota pedig folyamatosan romlott. Mivel egy nagy trafó működött itt, ami meleget adott, gyorsan a hajléktalanok kedvelt menedékévé vált.

Számtalan ötlet merült fel a megmentésére, felújítására. Demján Sándor kaszinót és gyémántkereskedést szeretett volna kialakítani, ám látva a jelentős költségeket, meggondolta magát. A forráshiány miatt nem lett itt doktori iskola, pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek voltak ez irányú szándékai, sőt, az intézmény egy komplex szellemi műhelyben gondolkodott. Arab államok is kinézték maguknak az épületet nagykövetségnek, de ebből sem lett semmi. Ahogyan az Ilcsi kozmetikumok örököse sem valósította meg a tervezett bemutatótermet. Mindenkit a műemléki felújítás bonyolultsága rettentett el. Ekkor döntött úgy az önkormányzat, hogy belevág a megvalósításba.

„Sokáig tartott összeszedni a szükséges forrásokat, végül a Norvég Alap és a kormány támogatásával sikerült az anyagi hétteret megteremteni” – hangsúlyozta Pokorni Zoltán, aki egy furcsaságot is megemlített. Mégpedig azt, hogy maga az építkezés mintegy 200 napig tartott, a szükséges engedélyek megszerzése viszont ötször ennyi időt vett igénybe.

Jakab Péter, a generálkivitelező Archibona Kft. ügyvezetője eddigi legnagyobb feladatuknak nevezte a lóvasút felújítását. Rengeteg szakmai kihívással kellett szembenézni, ilyen volt a fagyos időben elvégzett szerkezetépítés, vagy az, hogy a tetőt elemenként szedték szét, majd a műemléki követelményeknek megfelelően újragyártották.

„Az elismerés összefogás eredménye, köszönet illeti az önkormányzat támogatását, a tervezők, alvállalkozók és az ellenőrök munkáját” – tette hozzá Jakab Péter.

Az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Kuratóriumának képviseletében Tolnay Tibor, az Építőipari Nívódíj Bíráló Bizottság elnöke arról beszélt, hogy a bizottság munkájában a teljes szakma képviselői vesznek részt, így óhatatlanok a kisebb, nagyobb viták. Ezúttal viszont ilyesmi szinte egyáltalán nem történt, egyetértés volt abban, hogy egy ilyen kisméretű épületet, így felújítani komoly eredmény. Váczi János alpolgármester a beszédekhez kapcsolódva kiemelte, hogy a műemléki kötelezettségeket megismerve a piaci szereplők nem vállalták a fejlesztés, az önkormányzatnak azonban sikerült megvalósítani az elképzeléseit. Az épület rekordidő alatt készült el méghozzá úgy, hogy a térszint alatt egy további szintet, valamint új szárnyat is kialakítottak.