„Tiszteletet érdemel a köznevelés átalakításának szenvedélyessége, de ilyen mértékű átláthatatlanság és tervezhetetlenség ártalmas" – hangoztatta Pokorni Zoltán Budapesten a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó tanévnyitó szakmai konferenciáján. A Fidesz oktatáspolitikusa kijelentette: „Tele vagyunk kételyekkel, kérdésekkel, sok a bosszúság". Bosszantónak nevezte, hogy például augusztus végén még nincs meg a rendelet a pedagógusok szeptemberi béremeléséről. Azt is sérelmezte, hogy októberre rendezik az alapítványi és az egyházi iskolák finanszírozását, ami 300 ezer gyereket érint. Hangsúlyozta, hogy még a sokat bírált előző kormányzat alatt is a hasonló fajsúlyú kérdésekben már az előző tanév októberében tudták a válaszokat. Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár egyébként a tanévrendjéről szóló rendelet késése miatt elnézést kért a jelen lévő pedagógusoktól.

„Helyes, hogy a kormány hozzányúlt a közoktatási rendszerhez, de ahogyan hozzányúlt, az helytelen, mert túl sok mindent államosított" – hangoztatta Pokorni. Budapest XII. kerületének polgármestere szerint a 3200 iskolafenntartó önkormányzat helyébe lépett 198 tankerület mérete önmagában jó, az viszont már nem mindegy, hogy mekkora mozgásterük lesz többek között pénzügyileg. Megemlítette, hogy a KLIK létrehozásával a korábbi Néphadsereg létszámával vetekedő, 4 MÁV-val, vagy Magyar Postával felérő megaszervezetet jött létre, mely 160 ezer pedagógust és 10 ezer ingatlant felügyel. Továbbra is hangoztatta korábbi véleményét, hogy ott, ahol az önkormányzat fenn tudta volna tartani az iskoláit, ott meg kellett volna engedni, s ne kellett volna központosítani. Szerinte 1-2 év múlva rájön a kormányzat, hogy az oktatásba 150-160 milliárd forintot pluszpénzt be kell még tolni a vidéki iskolák fejlesztésére, s nem lehet ezt a forrást a jelenleg jól működő iskolák terhére elvonni.

A pedagógia rendszer hosszú évek óta tapasztalt merevségére példaként azt hozta fel, hogy a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv megtanulhatatlan, teljesíthetetlen elvárásokat tartalmaz. Megemlítette, hogy még tanárkorában a 80-as évek második felében egy tanártársa mindent megpróbált tanulni, amit egy évfolyamban a tanárok feladtak. elmondása szerint novemberig bírta, a gyerekek pedig maguk szelektáltak. Az oktatásban egyre fontosabbnak tartja Pokorni azt, hogy mivégre és hogyan tanítunk annál, hogy mit tanítsunk meg. A fideszes oktatáspolitikus megemlítette, hogyha valamilyen rossz példát látnak Magyarországon, akkor ennek megoldását abban látják, hogy azt be kell emelni az oktatásba. Sok a balesetek száma? Akkor legyen benn a köznevelésben a KRESZ ismerete! Sok a devizahiteles? Legyen a tanterv része a pénzügyi ismeretek!

Példaként hozta fel, hogy az 1972-ben volt először teljes körű olvasás-felmérés Magyarországon, mely alapján a résztvevő országok között a szakmunkás végzettségűek között az utolsó előtti, míg a diplomásoknál az utolsó helyen végezett. Pokorni szerint azóta már némileg javult a helyzet, már az első ötöd alján helyezkedünk el, de továbbra is az északi, skandináv országok vezetnek, kiemelkedve Finnország. A finn oktatási rendszert azonban nem lehet megvenni, mint ahogy Dubajban akarták, vagy egyenesen átvenni, de annak tapasztalatait fel lehet használni. A finn rendszerben nagy önállóságot kap a tanár, hogy minden egyes gyerekre megtalálja azt a módszert, ahogyan ő tanulni képes, s nem szabályozzák túl felülről.

Pokorni szerint a mai magyar köznevelési rendszer legnagyobb problémája a szegregáltság. a jelenlegi szisztéma ugyanis nem képes a leszakadó tanulókat esélyhez juttatni, az egzisztenciális-kulturális különbségeket pedig konzerválja, sőt nem egy esetben még növeli is. Ennek okai között az eddig szétaprózott iskolarendszert, a kevés közfinanszírozott tanórát és a pedagógiai kultúra merevségét említette. Szerinte törvényi szabályozókkal nem lehet rávenni a középosztályt arra, hogy gyermekeit a kevésbé motivált iskolákban tartsa. Jelenleg ugyanis a kistelepülésekről, aki teheti, inkább a nagyobb települések jobb iskoláiba viszi a gyerekeit, ahol motiváltabbak lehetnek a jobb körülmények között. A körzetesítést azok a szülők, akiknek van pénze benzinre, vagy gyermekük buszjegyére könnyedén áthidalhatják azzal, hogy a gyermeküket más lakcímre jelentik be. Ennek ellensúlyozására azt tartotta megoldásnak, hogy a kistelepüléseken is kellenek jó iskolák, s nem gettósodjanak el.

Utalt arra is, hogy a közfinanszírozott tanórák időtartama ma Magyarországon mintegy 590 óra, ez a szám Németországban 800, míg az Egyesült Államokban pedig 1140 óra. Egy adófizető állampolgár gyermeke ennyivel több órát kap az említett országokban, míg Magyarországon csak kevés szülő teheti meg, hogy ilyen-olyan különórákat fizessen ki még gyermekének. Több órát lehetne például kapniuk a gyermekeknek, ha rövidebb lenne a nyári szünet, Németországban például júliusban van vége a tanévnek, az Egyesült Államokban pedig augusztus elején kezdődik el. Pokorni szerint azonban az idei kánikula miatt például ez Magyarországon fel sem merülhet. Ennek kiküszöbölésére meglátása szerint megfontolandó lehet a 9 évfolyamos alapiskola, és az egész napos iskola törvényben rögzítése is jó dolog, de nem történt érdemi lépés a rendszer kialakításában. Ezt a struktúrát 5-8 év alatt lehet felépíteni, s nem rövid idő alatt, hogy valós eredményeket érjenek el.

Pokorni szerint a pedagógus-életpályamodell nem teljes bevezetése okot ad a jogos kritikákra, de mégis nagyon fontos, hogy a tanárok megbecsültsége ezáltal nő. Emellett fontosnak nevezte a pedagógusok munkájának minősítését is, amit viszont nem mindegy, hogy miként végeznek. A minősítési rendszer csak akkor működik, ha azt a benne szereplők elfogadják. Pokorni azt is hangoztatta, hogy a tanárok pluszmunkáját ki kell fizetni, szerinte nem érv az amit az államtitkár hangoztatott, hogy ezen nem szabad a pedagógusoknak kicsinyeskedniük.

Szerző: Éber Sándor, vg.hu