Az oktatásügyben sokszor nem ért egyet az államtitkár elképzeléseivel, más területeken azonosul pártja irányvonalával Pokorni Zoltán, alelnök, volt oktatási miniszter. Mint mondta, stratégiai különbség van közte és Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár között. Kifejtette, kötelességének érzi, hogy párttársait figyelmeztesse a hibákra. Az interjúban arra is kitért, a Fidesz azért nem veszített drasztikus mértékben szavazókat, mert nem keveredtek morálisan vállalhatatlan ügyekbe. Az elszámoltatás szerinte amellett, hogy leszámoltak a 2002-től 2010-ig élő korrupt kormányzás hagyományával, azt is jelentette, hogy a Fidesz saját tagjai számára is erkölcsi mércét állít.

– Miért nem csökkent eddig a Fidesz népszerűsége drasztikus módon?

– Mert erkölcsileg tiszták maradtunk. Igaz, változott a megítélésünk, két éve túlértékeltek, ma viszont kicsit alulértékelnek minket az emberek. Az igazság valahol a két érték között van. Láthatóan, már úgy látják az emberek, hogy nem tudjuk egy csapásra legyőzni a mögöttünk hagyott szocialista vezetés és a világgazdasági fejlemények okozta válságot. Az államháztartás és a költségvetés állapota viszont sokkal jobb, mint Európa számos országáé, tehát ezen a területen – számos feszültséget vállalva – jelentős eredményt értünk el. De ez a siker a devizahitelesek kimentésén és a családtámogatások növelésén túl egyelőre még nem könnyíti látványosan a választók napi gondjait, ugyanakkor azt is tudják, nem mi kormányoztuk ebbe a helyzetbe az országot.

– Ha a Fideszben felmerülne a korrupció gyanúja, vége lenne a népszerűségüknek?

– Az, hogy nem csökken a népszerűségünk, azon is múlik, hogy a Fidesz szakítani tudott a szocialisták két cikluson keresztüli korrupt kormányzásával. Korábban – még a választások előtt – többször is beszéltem arról, hogy az elszámoltatás a 2002 és 2010 közötti időszak bűnöseinek felelősségre vonása mellett nekünk is üzen. Az elszámoltatás amellett, hogy leszámoltunk a 2002-től 2010-ig élő kormányzati hagyománnyal, azt is jelenti, hogy a Fidesz saját tagjai számára is erkölcsi mércét állít. Mindenkinek, aki része ennek a nagy politikai családnak, legyen akár önkormányzati képviselő, kormánytisztviselő, polgármester, államtitkár vagy miniszter.

– A népszerűségük nem csökken, viszont a jogállamot leépítik – ezt mondják erre baloldali elemzők.

– Azt már megszoktuk, hogy amikor a baloldal ellenzékbe kerül, rögtön a jogállam szétverésével, fasizálódással vádolja meg a jobboldali kormányt. Nem látom minden tekintetben hibátlannak a tevékenységünket, a jogalkotásunkat; néha kapkodás, ügyetlenkedés, egyfajta forradalmi slendriánság jellemzi. Áder János köztársasági elnök több törvényt is visszaküldött, amivel azt üzente, hogy rendkívül körültekintően és komolyan kell vennünk a jogalkotási feladatainkat. A legfontosabb, ügyekben viszont nem követtünk el hibát. Mivel azonban többször alapvető viszonyokat változtatunk meg, így felmerülhetnek kételyek, és természetesen a vitának van is helye.

– Itt van például a választási regisztráció kérdése. Megér ennyi, folyamatos ellenzéki támadást ez az ügy?

– A regisztráció bevezetése részben a kettős állampolgárság miatt történik. Az ellenzék úgy tesz, mintha ez valami teljesen új dolog lenne. Pedig, amikor megszavazták a külhoni állampolgárságot, a most hangoskodó és bujtogató ellenzéki képviselők pontosan tisztában voltak vele, hogy szavazati jog is jár majd ezzel, amit csak regisztrációval lehet megoldani. Állampolgárság csak egyféle van, ezért a feliratkozást mindenki számára kötelezővé kellett tennünk, akár az ország határain belül, akár azon kívül él. Ez egyébként az akkori parlamenti vitában is elhangzott. A választópolgárokat nem fogja megterhelni mindez. Eddig két fordulóban kellett szavazni, ezentúl egyszer regisztrálni kell a névjegyzékbe, majd másodszor szavazni. Semmilyen hátrányt és semmilyen extra terhet nem jelent ez a választóknak.

– De ez a vita mára jogállami és demokráciavitává változott.

– A vita főleg arról szól, hogy a nyilvánosság korában a tömegdemokrácia egyet jelent-e a politika teljes bulvárosodásával. Én is azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly veszély. Az internettel és az elektronikus médiumokkal új korszak köszöntött be, hiszen soha ennyi ember még nem juthatott hozzá információhoz, mint napjainkban. Az emberek soha nem érezték magukat még annyira bevontnak a közbeszédbe, mint most. Egyfelől ez jó dolog, hiszen a politika ma már nem csak a tanultak, a műveltek, a gazdagok, vagy a kiváltságosak ügye, hanem mindenkié. Az interneten azok is bátran véleményt nyilvánítanak, akik kevésbé felkészültek az összetett politikai és társadalmi kérdésekben. Ez jó, hiszen ők is részesei lesznek a közbeszédnek és közben csiszolódnak, tájékozottabbak lesznek, viszont a politikai szereplők hozzájuk igazítják kommunikációjukat, így a közbeszéd és a politika rohamosan bulvárosodik. Talán Alastair Campbell, a korábbi brit miniszterelnök fő kommunikátora látta meg először az ebben rejlő lehetőséget, és ezzel gyökeresen átalakította a politika nyelvezetét is. Emlékezzünk vissza, a mögöttünk lévő választások közül is számtalan példa van arra, hogy nyilvánvaló politikai hazugságok miképp alakították az eredményeket. Ilyen volt például az elhíresült „köteles beszéd”, a „23 millió románnal” riogatás vagy annak kommunikációja, hogy egy ismert politikus veri a feleségét, a másik meg halálos beteg. Ezek ellen tenni kellett valamit. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok például megőrizte a regisztrációs rendszert. Ez ott szűrő is egyben, illetve egyfajta cenzus, ami nem iskolafokhoz köti a részvételt, hanem ahhoz, hogy valaki a választói jogának érvényesítéséhez veszi-e a minimális fáradságot. A feliratkozás jót tesz a politikának, az a réteg ugyanis, aki érzelemvezérelt indulatszavazó, kevésbé fogja irracionális érvek, vagy politikai manipuláció hatására érvényesíti politikai akaratát. Ezt nem tartom nagy bajnak, inkább örülök annak, hogy felkészültebb, okosabb emberek döntenek a hazám sorsáról.

– Ön már minden pozíciót betöltött a Fideszben, de most mintha visszavonult volna a nagypolitikától. Csak az oktatáspolitikában hallatja hangját, nagyon kritikus Hoffmann Rózsa államtitkár politikájával szemben. Nem hiúsági kérdés a vita?

– Sem Hoffmann Rózsa, sem az én esetemben nincs szó erről. Az elkötelezettségeink ütköznek, különböző stratégiákban gondolkodunk. Természetesen elfogadom, ha az érvek közül a miniszterelnök nem az enyémet választja, de ettől a szakmai álláspontomat nem fogom megváltoztatni. Igyekszem a lehető legelvszerűbben együttműködni az államtitkársággal. Ez egyébként egy nagyon nehéz dilemma a most asztalon lévő törvénnyel kapcsolatban. Nem értek egyet azzal az iránnyal, amerre Hoffmann Rózsa kormányozza az oktatás hajóját. De mégsem tehetek mást, mint a hajó működőképességét próbálom szolgálni a módosító javaslataimmal. Számomra az oktatás ügye az egyik legfontosabb, Magyarország jövőjét meghatározó kérdés, ezért érzem kötelességemnek, hogy ezt a hajót segítsem még akkor is, ha úgy érzem, most nem a megfelelő irányba fordul.

– Pontosan mivel nem ért egyet?

– A mostani változtatásokkal úgy próbálunk rendbe tenni valamit, hogy közben átesünk a ló túloldalára. Szemben azzal, amit a szocialisták állítanak, hogy a 3200 önkormányzat egymástól elszigetelt oktatási rendszerét kellene kijavítani, én is úgy vélem, az állam szerepének növelésére valóban szükség van. A vitám abban van az államtitkársággal, hogy milyen mértékben kell ebbe beavatkozni. Egyetértek azzal, hogy a kollégiumok, a sajátos nevelésű, helyzetű gyermekek intézményei, a nemzetiségi iskolák esetében az államnak közbe kell lépni, hiszen ezek több évtizede megoldatlan problémák voltak. Nincs bajom azzal sem, hogy a 2002 és 2010 között fenntarthatatlan helyzetbe került kistelepülési iskolák helyzetét is meg kellett oldania az államnak. Viszont a tíz-, ötven-, száz-, kétszázezer fős városok, fővárosi kerületek oktatási intézményei mindegyikének állami fenntartásba vétele szerintem rossz irány. Azt mindenki tudja, hogy ez a rendszer egységesülése felé mutat, a kérdés az, hogy nagyvárosok szintjére hozzuk fel a kisebb települések iskoláit, vagy a kiegyenlítés lesz a módszer? Ez utóbbival ugyanis a magas színvonalat csökkentjük alacsonyabb szintre. Ezt nagyon nagy veszélynek gondolom. Az oktatásban aránylag könnyű valamit leállítani, de nehéz felépíteni, ehhez több év kell. De azért is gondolom ezt a folyamatot veszélyesnek, mert ez a nagylélegzetű alakítás pontosan a választási kampány kezdetekor okozhat hatalmas feszültséget az oktatásügyben. Ez a szakmai problémák mellett komoly politikai kockázatot is rejt magában, hiszen az oktatásban több tízezren dolgoznak és az iskolás gyerekek szülei is részben ez alapján fogják megítélni a munkánkat.

– Mi lett volna az ön megoldása?

– A jól működő városi iskolarendszereket kellene megőriznünk, persze megfelelő állami kontroll mellett. Az egész rendszer átalakítása helyett, amely rengeteg energiát és pénzt visz el, a kisebb települések leggyengébb intézményeit kellene a városi iskolák szintéjére felemelnünk, erre kellene összpontosítanunk a forrásainkat. Ezt a választásokig meg is tudnánk csinálni.

– Meddig tartja vállalhatónak a kormánypárti szövetség oktatáspolitikáját? Úgy is kérdezhetném, mikor mondana le a Fidesz alelnöki pozíciójáról?

– Az oktatásügyben nem értek egyet az államtitkárság irányvonalával. Az élet persze nemcsak oktatásból áll, más területen a Fidesz lépéseit támogatom, azonosulok velük. Az elnökség tagjaként a legtöbb kérdésben meg tudjuk találni a közös célkitűzéseket, az oktatásban sajnos egyelőre nem. Nehéz megmondani, hogy egy politikus számára mi a helyes válasz ilyenkor. A hallgatás azonban számomra elfogadhatatlan. Ellenzékben is úgy gondoltam, hogy nem szabad szó nélkül hagynom az oktatásügyben zajló hibás lépéseket, kormánypártiként pedig kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztessem a párttársaimat a problémákra. Ezt akkor is meg kell tennem, ha személyes érzékenységeket sértek. Ha csak a hiúság vezetne, felhúznám az orromat és bezárkóznék a hegyvidéki polgármesteri irodámba. De én ahhoz már sok évet eltöltöttem ezen a pályán, hogy úgy érezzem, megengedem magamnak azt a luxust, hogy lelkiismeretem szerint beszélek.

– A pártban is így gondolkodnak, nem úgy, hogy a Pokorni már megint akadékoskodik?

– Fideszes politikustársaim sosem vetették szememre azt, hogy kimondom, amit gondolok. Egyedül Hoffmann Rózsa államtitkár asszony kezdeményezett ellenem fegyelmi eljárást, de úgy érzem, az végül rá nézve végződött kellemetlenül. Sok emberrel beszélek, akik elmondják véleményüket, és úgy érzem a párton belül is elfogadják, hogy a szakmai álláspontomat sosem rejtem véka alá.